Ahogyan a korábbi aloldalakon is bemutattuk, a gestalt nyelvtanulók a környezetükből, a való életből és a médiából szerzik a nyelvfejlődésük első szakaszában visszhangszerűen ismételt nyelvi egységeket. Fiatal korban ezek a megélt (vagy megfigyelt) „életepizódok” „hangsávjai”, érzelmi jelentőséggel bírnak a gyermek számára. Amikor a gyermek elraktározza az első nyelvi blokkot, elindul a nyelvi fejlődés útján.

Ennek a nyelvi fejlődésnek leszünk további tanúi, amikor a gyermek úgy dönt, hogy egy másik helyzetben bármilyen gestaltot előhív, használ (vagy hozzáfér), azzal kommunikál és megosztja álatala a korábban átélt tapasztalatait másokkal. Megjelenik a késleltetett echolália, mely gyakran érthetetlen, zavarba ejtő a környezet számára, de a legtöbb esetben kommunikációs jelentősége, célja van.

A hallás utáni azonnali echolália is nagyon fontos, nem szabad alábecsülni a jelentőségét. Bár önmagában nem része a nyelvfejlődésnek, mint nyelvimitáció kiemelkedő előnyelvi jelenség. Lehetőséget ad a gyermeknek arra, hogy a hangsorok utánzása társalgási fordulatot vegyen, esélyt teremt a nyelvi egységek feldolgozására.

A gestalt nyelvfejlődés I. fázisa azonban a késleltetett echolália megjelenésével indul és annak használatáról szól egészen addig, amíg a II. fázisban döntő többségbe kerülnek az enyhített echoláliák.