beszédindulás

A gyermekek az első „jelentésegységeiket” az őket körülvevő beszédfolyamból tanulják meg. A világhírű amerikai nyelvész és logopédus, Ann Peters a 2021-ben újra kiadott The Units of Language Acquisition (magyarul: A nyelvelsajátítás egységei) című könyvben két természetesnek tekinthető nyelvtanulási módot ír le:

Analitikus irány

Sok gyermek esetében az első nyelvi egységek egyedi szókezdemények, szavak. Ezek a kifejezések általában azok, amelyekre a szülők „hivatkoznak” mutogatással, ránézéssel, tekintettel és elnevezéssel. Ezek a szavak adják az alapját annak a nyelvfejlődési útnak, amelyet „tipikus nyelvi fejlődésnek” tartunk. A szakirodalom és a nemzetközi nevezéktan ennél pontosabban fogalmaz: analitikus nyelvfejlődésként határozza meg a folyamatot, amelyet mind a szülők, mind a szakemberek a legjobban ismernek mind tapasztalati úton, mind a gyermeknyelvi kutatások alapján: kezdődik az egyes szókezdeményekkel, rövidebb -hosszabb szavakkal, szómondatokkal, folytatódik két szó összetételével, szószerkezetekkel, rövid kifejezésekkel, hosszabb mondatok kialakításával és szövegalkotással.

Gestalt irány

Barry Prizant, Ann Peters, Laura Lee, Marge Blanc és még sok más kutató és szakember más egységeket is a nyelvtanulás természetes módjának tekint. Már a 1970-es években is leírták az gestalt nyelvelsajátítást, mint természetesnek tekinthető nyelvtanulási folyamatot, a gyermekekre, akik ezen az úton kezdik meg nyelvi fejlődést, mai napig gestalt nyelvtanulóként (gestalt language processor) hivatkoznak (továbbiakban: GLP).

Nyelvi egységei úgynevezett „gestalt” egységek. A „gestalt” szó jelentése „egész”, így a gestalt nyelvi egységek jellemzően hosszú „egészek”: egész mondatok, egész dalok, egész történetek.

A GLP-k természetes módon felismerik fontosságukat, amikor meghallják őket, mert egy teljes, átélt élmény részei, jöjjön az bárhonnan (család, kortárs közösség, utca, közösségi média és internet) és bármilyen nyelven.

Egy fontos élmény hangsávjaként a nyelvi gestalt hordozza gestalt nyelvtanuló gyermek által a tanulás és rögzítés pillanatában érzett érzelmet. Ezáltal minden egység jelentése egyedivé válik az egyén számára, aki felveszi és érzelmeihez köti, nem a szizuációhoz.

A mindennapok során bármely hasonló érzelmi helyzetben, környezetben ez a nyelvi egység hívódik elő, amely késleltetett echoláliaként jelentkezik és sokszor meglepőnek, idegennek hat a környezet számára.

Egyszerűbben megfogalmazva mindkét út természetesnek tekinthető, hiszen egyfajta spontán jelentéskivonással kezdődnek a beszédfolyamból, a „nyelvlevesből”, ami a gyermekeket körülveszi, kezdetben rámutatással és egyszavas hivatkozással az analitikus nyelvtanulóknál, , vagy többszavas, érzelmekkel teli intonációval ejtett nyelvi blokk-okkal„gestalt”-okkal a gestalt-nyelvtanulóknál.

Barry Prizant és munkatársai már a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején felismerték ezt a természetes folyamatot az autista gyerekeknél, akik „késleltetett echoláliát” használnak beszédük során. Ann Peters gestalt nyelvi feldolgozásról szóló leírását felhasználva felfedezték, hogy a „késleltetett echolália” az autizmusban idővel változik és megfelelő nyelvi háttérképességek esetén spontán, egyénileg alkotott nyelvvé fejlődhet. Prizant ezt a természetes folyamatot először négy egymást követő szakaszra bontotta, de a későbbiek során további fejlődési szakaszokkal bővítette elsősorban Laura Lee, Marge Blanc és maga Barry Prizant is:

Ennek alapján elmondható, hogy az echolália nem patalógiás nyelvi jelenség, hanem a gestalt nyelvfejlődésre jellemző nyelvi egység, amivel dolgozni lehet és kell is a nyelvi fejlesztés során.

A fentieket figyelembe véve a gyakorló logopédus szemével a gyermekek három nyelvfejlődési utat járhatnak be:

1. analitikus irány

A legtöbb gyermek nyelvi fejlődése kognitív alapú, analitikus nyelvi fejlődési mintázatot követ, a gestalt nyelvi fejlődés csak ideiglenesen jellemző rájuk (a nyelvfejlődés kezdetén vagy idegen nyelvi környezetbe kerülve).

2. gestalt irány

Sok gyermek inkább az érzelmi alapú, gestalt nyelvelsajátító technikákat alkalmaz a nyelvtanulás során.

3. hibrid irány

Vannak gyermekek, akik mindkét útra jellemző technikákat használnak (főleg kétnyelvűség esetén, vagy súlyos nyelvi zavarok fennállása esetén).

Általánosságban elmondható, hogy minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé számít, hogy melyik nyelvtanulási forma domináns. Korlátozott számú gestalttal a memóriájukban a fiatal gestalt-nyelvtanulók gyakran 12 és 36 hónapos koruk között felbonthatják a hosszú egészeket, felfedezhetik az egyes szavakat bennük – és elkezdhetnek olyan kifejezéseket és mondatokat építeni, mint a egy analitikus úton fejlődő gyermek. Lehet, hogy „késnek”, de utolérhetik elemző társaikat.

A gestalt nyelvfejlődés egy életen át tart. Finomodhat, változhat, csendesülhet, felerősödhet.

Mindkét fejlődési stílusról elmondható, hogy az, hogy melyik ember melyik szintig jut el, függhet:

- a nyelvi háttérképességek fejlettségi szintjétől (mozgáskoordináció, érzékelés-észlelés és szenzoros integráció, perceptuomotoros-képességek és finommotorika, végrehajtó funkciók, emlékezeti képességek és munkamemória, hallás és hallási feldolgozás)

- a nyelvi háttérképességek és nyelvfejlődési zavar észlelésének időpontjától és a komplex fejlesztés kezdetétől.

A nyelvfejlesztés nem kizárólag a logopédus feladata. Mindig csapatmunkában, komplex szemléletben történik, ahol a szülők és a család, mozgásterapeuták, szenzoros-integrációval foglalkozó szakemberek, gyógypedagógusok, logopédusok, óvónők, tanítónők, orvosok és pszichológusok közösen dolgoznak azért, hogy a gyermek örömteli nyelvhasználóvá váljon a nyelvfejlődés bármely szintjén. Ugyanakkor logopédiai szempontból az eltérő nyelvfejlődési utak eltérő szakmai megközelítéseket és fejlesztési módszereket igényelnek a logopédustól.

Bármelyik úton is indul el egy gyermek, amennyiben bármilyen rendkívüli jelenséget, zavart észlel a szülő, szakember, a lehető legkorábbi időpontban érdemes szakemberek segítségét kérni, mert a legkorábbi megsegítés minden esetben a leghatékonyabb is lehet.