A tipikusan fejlődő gyerekek általában úgy kezdik el a nyelvtanulást, hogy először megértenek és használnak egyes szavakat, majd fokozatosan összefűzik őket, hogy kifejezéseket és mondatokat alkossanak. Az ASD-vel élő gyermekek gyakran más utat követnek. Első nyelvi próbálkozásaik lehetnek hosszabb nyelvi „darabok” (kifejezések vagy mondatok), amelyeket nem tudnak kisebb részekre bontani. Ezek a darabok nyelvtanilag bonyolultabbak, mint ahogyan maguk össze tudnák állítani, és nem értik, mit jelentenek az egyes szavak. Például egy gyerek azt mondja, hogy „Itt az ideje a fürdetésének”, valahányszor hallja, hogy apja feltölti a fürdőkádat. Tudja, hogy ezeknek a szavaknak köze van a fürdési időhöz, de nem tudja, mi az „ez”, „idő”, „a fürdő”, „a tiéd” és/vagy a „fürdőzés”.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a gyerekek az echoláliát arra használják, hogy megnyugtassák magukat, amikor idegesek, feszültek. Ilyenkor az echolália célja nem az, hogy üzenetet küldjön valakinek.

A legtöbbször azonban a gyerekek az echoláliát mégis kommunikációs célokra használják, például

• Kérni dolgokat (pl. egy gyerek azt mondja játék közben vagy bármilyen szituációban: „Kérsz egy sütit?”, hogy kérjen, mivel korábban hallotta, hogy a nagymamája így kínálta egy pozitív érzelmi helyzetben)
• Interakció elindítása vagy folytatása (pl. egy gyerek úgy is kezdeményezhet kapcsolatot, közös tevékenységet, hogy mond egy sort egy játékból, például „Aki bújt, aki nem, megyek!”)
• Felhívni valakinek a figyelmét valamire (pl. egy gyerek felhívhatja a figyelmet valami szokatlanra, amit észrevett egy korábban hallott sor használatával: Nézd, ott van Superman!”)
• Tiltakozni valami ellen (pl. ha egy gyerek azt mondja, hogy „nem akarod felvenni azt a nadrágot?”, miközben anyukája kiveszi a ruháját, akkor tényleg azt gondolhatja, hogy „nem akarom azt a ruhát hordani”).
• Igennel válaszolni (pl. ha egy gyerek azt utánozza, hogy „Kérsz egy kis joghurtot?” közvetlenül azután, hogy feltették neki ezt a kérdést, lehet, hogy valóban joghurtot akar, és valóban „igen”-t jelent)

Az echolália mögött meghúzódó jelentés kitalálása bonyolult lehet! Nagyon fontos a szituáció elemzése, a kifejezés eredetének feltárása. Egy kis „nyomozói munkával” sokszor kitalálható, hogy mit akar mondani az echoláliával.

A kutatók, akik az echoláliát tanulmányozzák, megfigyelték, hogy az ASD-vel küzdő gyermekeknél hogyan fejlődik a nyelv:

• Kezdetben a gyerekek a nyelv „darabjait” visszhangozzák anélkül, hogy megértenék, mit jelentenek.
• Ezt követően a gyerekek elkezdik módosítani ezeket a tanult nyelvi blokkokat. Keverik és újrakombinálják az általuk használt szavakat és kifejezéseket (ezt „enyhített echolaliának” nevezik).
• Ahogy egyre több önálló szót kezdenek megérteni, egyes gyerekek már rövidebb mondatokat, vagy csak egy-két szót használnak beszédük során.
• A szókincs bővülésével és a nyelvi formák megértésével az általuk használt nyelv spontánabbá és rugalmasabbá válik. Az echolália alkalmanként meg fog jelenni, különösen akkor, ha a gyermek fáradt, zavart vagy frusztrált. De egyre több szót és kifejezést használnak megfelelően és rugalmasan, a gyermek beszédértése fokozatosan növekszik.