A gyermek szelektív mutizmusának mintázata, megjelenése nagymértékben változhat. Néhány gyermek soha nem beszélget otthonán kívül, van, aki suttog, és van, aki csak néhány kiválasztott emberrel beszél. A mutista gyermekek néha nem beszélt vagy nem vokális eszközökkel kommunikálnak (pl. mutatás, írás).

A szelektív mutizmus megjelenése a gyermekek körülbelül 1%-át érinti az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérései szerint és úgy tűnik, hogy több lányt érint, mint fiút kb. 1,5–2,5: 1 arányban, de vannak kutatások, melyek egyenlő nemi megoszlást mutatnak.

Magasabb előfordulást figyeltek meg a nyelvi kisebbségben élő, bevándorló illetve kétnyelvű gyermekeknél. A szelektív mutizmus pontos diagnosztizálása esetükben nehéz lehet a második nyelvet tanulók számára közös kezdeti nonverbális szakasz (azaz „csendes időszak") miatt.

Mi a különbség a szelektív mutizmus és a traumatikus mutizmus (némaság) között?

A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek jellemvonásainak többsége a szorongás hatásának tulajdonítható:

• Gátlásosság: félénk, óvatos új és ismeretlen helyzetekben, visszafogott, általában csecsemőkortól kezdve; erős szeparációs szorongása van kisgyermekként.

• Szociális szorongásos tünetek: a szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek több mint 90% -ának szociális szorongása van. Kényelmetlenül érzi magát ha bemutatják valakinek, ugratják vagy kritizálják a figyelem középpontjába kerül, vagy fel kell hívnia önmagára a figyelmet; perfekcionista (fél hibázni); szégyellős hólyag szindrómája van (paruresis); étkezési problémák jellemzik (zavarban van, ha ennie kell mások előtt) .

• Fizikai tünetek: hasfájás, émelygés, hányás, ízületi fájdalmak, fejfájás, mellkasi fájdalom, légszomj, hasmenés, nyugtalanság, ijedtség.

• Megjelenés: sok szelektív mutizmusban szenvedő gyermek fagyos külsejű, kifejezéstelen arccal és merev testbeszéddel rendelkezik, a szorongása miatt a szemkontaktus hiányzik. Különösen igaz ez a tanév kezdetén a kisebb gyerekekre, akik ismeretlen környezetbe kerülnek. Minél idősebb a szelektív mutista gyermek, annál kevésbé valószínű, hogy merev, fagyott testbeszédet mutat. Továbbá, minél kényelmesebben, otthonosabban mozog a gyermek egy környezetben, annál kevésbé valószínű, hogy szorongónak tűnik. Ugyanakkor az a szelektív mutista kisgyermek, aki jól érzi magát az óvodában, alkalmazkodott a környezethez, nyugodtnak tűnik, mégis néma maradhat. Az egyik magyarázat szerint a fokozott szimpatikus idegi válasz izomfeszültséget és a hangszalag bénulást okoz.

• Fejlődési késések: A szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek egy részének fejlődési késése van, több területen is, mely szorongást okozhat és ez is gátolhatja a beszéd kialakulását.

• Szenzoros integrációs problémák: sok gyermeknél az érzékszervi feldolgozási nehézségek jelentik a „bezárás” és a mutizmusuk mögöttes okát.

• Viselkedés: a szelektív mutizmusban szenvedő gyermekek gyakran hajthatatlanok, öntörvényűek, makacsak, hangulatemberek, otthon „főnökként” viselkednek. Drámai hangulatváltozások, visszahúzódások, elkerülések, tagadások és halogatások jelenhetnek meg. Ezeknek a gyermekeknek belső kontrollra, rendre van szükségük, ellenállhatnak a változásoknak, vagy nehézségekkel küzdenek az átmenetek terén. Maladaptív megküzdési mechanizmusokat fejlesztettek ki szorongásuk leküzdésére.

• Szorongások: Szeparációs szorongás, Obszesszív kényszerbetegség (OCD), felhalmozás, Trichotillomania (hajhúzás, bőrszedés), generalizált szorongásos rendellenesség, specifikus fóbiák, pánikbetegség alakulhat ki esetükben.

• Kommunikációs nehézségek: néhány gyermeknek nehézségei lehetnek verbális válaszadással; nem tudnak mutogatni / bólintani a tanárok kérdésére válaszolva; sokak számára a hello / búcsú integetése rendkívül nehéz. Ez azonban szituációhoz köthető. Ugyanez a gyermek nemcsak nonverbálisan tud válaszolni, amikor jól érzi magát, de folyamatosan csacsoghat is! Néhány gyermeknek nehézségei lehetnek a nonverbális jelzésekkel is, amikor szoronganak, nem tudnak játékot kezdeményezni a társaikkal, vagy problémáikat jelezni a pedagógusok felé. Sok gyermek számára gyakran lehetetlen mások üdvözlése, szüleik árnyékaiként viselkednek, gyakran kerülik a társadalmi érintkezést. Ahogy a gyermek idősödik, a „lefagyás és a kikapcsolás” ritkán fordul elő, de a gyermek vagy nem kommunikál, vagy határozatlan időtartamú felmelegdési idő után nonverbálisan reagál.

Miközben a pszichológusok és a neurológusok folyamatosan bővítik a trauma fogalmát, tisztázzák a stressz agyra és testre gyakorolt hatásait, fontos meglátni a gyermek fejlődésének fő területeire, például a nyelvi fejlődésre gyakorolt hatásokat is.

A trauma nyelvi fejlődésre gyakorolt hatását tekintve a kutatók hiányosságokat figyeltek meg a szókincsben, a beszédfolyékonyságban, a beszédértésben, a szociális kommunikációban és a szimbólumok érzékelésében.

Beeghly (1994) megvizsgálta a kisgyermekek nyelvét, és kimutatta, hogy akiket bántalmaznak vagy bántalmaztak, azoknak kevesebb szavuk van a belső környezetek leírására (olyan szavak, amelyek leírják érzéseiket, például boldog, szomorú, fáradt). Emellett elmaradást mutattak a szociális kommunikációban, kevesebb kísérletet tettek a kapcsolatteremtésre és kevesebbet mondtak magukról. A szerzők szerint ezek a nyelvi megfigyelések elmaradást jelentenek az én és a másik differenciálásának fejlődésében.

Kimutatták, hogy a traumatikus gyermekkori események agyi működési rendellensséghez vezetnek a memória és a nyelv területén is.

Giedd (1999, 2003) kimutatta, hogy a korai pszichológiai traumák olyan agyi elváltozásokat (csökkent méretű kérgestest) idéznek elő, amely a bal és a jobb agyfélteke közötti kommunikáció csökkenéséhez vezet, és a gondolatok beszéddé történő kevésbé hatékony fordítását eredményezi, a mentalizációra is hatással lehet. A kutatók ma úgy látják, hogy a korai életszakaszban bántalmazást elszenvedett gyermekek agyféltekei integrációja sérül, és a korai traumatikus emlékek elsősorban a jobb agyféltekében találhatóak, ahol sokkal nehezebben hozzáférhetőek, mint a verbalitásért inkább felelős bal féltekéből előhívható emlékek.

Kimutatták, hogy nem elsősorban traumatikus események, hanem a hatásukra kialakult magas a hormonális stresszszint változtatja meg az egyes helyzetekben adott válaszokat. Azoknak a gyermekeknek, akik a korai életszakaszban tartós stressznek vannak kitéve, a központi idegrendszerükben folyamatos stresszreakció aktiválódik. Ebben a folyamatosan felfokozott állapotban valószínű, hogy a gyermeknek nehézségei lesznek olyan komplex kognitív információk befogadásával, mint a nyelv.

A stressz hatására kialakult magasabb állandó stresszhormon-szint (kortizolszint) felelős lehet a bántalmazás és az expresszív nyelv kapcsolatáért.

Perry (1995) úgy írja le ezeket a gyerekeket, mint akik túlérzékenyek a fenyegetésre, és valószínűleg inkább azokra a non-verbális jelekre összpontosítanak, amelyeket fenyegetőnek ismernek fel, és nem a tetteket, gesztusokat, szituációkat kísérő szavakra, kifejezésekre.

A koragyermekkori traumák a magas stresszhormonszint kialakulása és az eltérő agyi anatómiai felépítés miatt megkésett beszédfejlődést, beszédészlelési és beszédértési zavarokat és a kifejező beszéd zavarát okozhatják.