• Kimutatták, hogy a koraszülött gyermekek lassabban tanulják meg és alkalmazzák a korai gesztusokat az időre született gyermekekhez képest. A metakommunikációs és a non-verbális jelek használata közötti minőségi különbség növekszik a gyermekek életkorának növekedésével.

• A passzív szókincs korai megértése a koraszülött gyermekek esetében lassabban fejlődik (de vannak olyan vizsgálatok is, amelyek nem találnak szignifikáns különbséget a koraszülöttek és az időre született gyermekek csoportjai között a passzív szókincsben – a kutatások között módszertani különbségek vannak).

• A 24. hónapban a koraszülött gyermekek aktív szókincse sok esetben elmaradást mutat a neurotipikus gyermekekhez képest, de a kutatási eredmények ebben az esetben is ellentmondásosak.

• Több tanulmány beszámol arról, hogy a fogadó és kifejező nyelvi képességek a 24. hónapban csekély mértékben alacsonyabb szinten állnak a koraszülött gyermekeknél.

• A legtöbb tanulmány szerint a társuló zavarokkal nem élő korszülött gyermekek 5 évesen a általában elsajátítják az összes vagy csaknem az összes beszédhangot és anyanyelvük legjellemzőbb nyelvtani struktúráját.

• A nyelvi zavarokkal élő koraszülött gyermekek aránya 20% és 27% között változik az alkalmazott kutatási módszertől függően, míg ugyanez az érték 10% a neurotipikus gyermekeknél.

Annak ellenére, hogy a kutatási eredmények sok esetben ellentmondásosak, megállapítható, hogy a koraszülött gyermekek esetében a nyelvfejlődési zavar megjelenésének kockázata magas, ezért a minél korábbi, akár 12 hónapos kor előtti logopédiai, gyógypedagógiai konzultáció és prevenció elkezdése javasolt számukra.