A látássérülésről
Látássérültnek tekinthető gyógypedagógiai szempontból az a gyermek, akinek jobb látásélességgel rendelkező szemén maximális látássegítéssel mérhető látásélessége az ép látás 30 %-a (V: 0,3), vagy ennél kevesebb, ill. látótérszűkülete több 20°-nál (a WHO javaslata alapján).
A látássérült gyermekek számára a legfőbb kommunikációs csatornákat a testkontaktus és a beszéd jelenti.
A tudomány és a megfigyelések szerint a beszéd korai fejlődésében nincs esetükben olyan eltérés a látó gyermekekhez képest, amelyet a tesztek ki tudnának mutatni, mert az eltérés nem minőségi, hanem mennyiségi. A vokalizáció a látókénak megfelelő időhatáron belül jelenik meg, de a látássérültek jóval kevesebb hangot adnak ki. Az első gagyogások a látó gyermekekéhez hasonlóak, de jóval nagyobb szerepet játszanak a kommunikációban és hosszabb ideig is tartanak. A száj, az artikuláció játékszerként szolgál a látássérült kisgyermeknek.
A látássérült csecsemő 4 hónaposan az anyja hangjára kézmozdulatokkal jelez, 8 hónaposan fél, megmerevedik az idegen hangoktól, 10 hónaposan nyúl a hangot adó játék után. ( Ez utóbbit a látó babák már 6 hónapos kor körül végzik. Így ebben némi késés tapasztalható).
A kutatások szerint 8-10 hónapos korra lemaradás figyelhető meg a vak gyermekek beszédfejlődésében. Ez a lemaradás a következő okok miatt következik be:
Megváltozott imitáció
Mivel a látássérülteknek nincs lehetőségük a vizuális utánzásra, ezért a beszéd egyéves korra, az utánzás korára már lemaradást mutat. Korai időszakban a vak gyerekeknél az auditív észlelés késik, de idővel ez fokozatosan eléri az életkori normát.
Stimuláció
A vizuális visszacsatolás hiánya miatt nincsenek motiválva fonációra, a hangadásra. Pl.: a látó gyerekek hangokat adnak, ha az anya közeledik hozzájuk, ez a vak gyerekeknél csak kevés esetben következik be.
Más kutatások szerint ugyanakkor a látássérült gyermekek esetében jóval hamarabb megjelenik a beszéd, mint látó társaiknál, hiszen a tapintáson kívül ez az egyetlen médium köztük és a világ között. Az első szavak megjelenési ideje azonos a látókéval.
16-18 hónapos korban a látó gyermekeknek gyorsan bővül a szókincse. A látássérült gyermek szókincse ebben az életkorban azonban nem mutat növekedést. Erre egyes kutatások azt a magyarázatot adták, hogy a motoros fejlődés korlátozottsága befolyásolja az ego (éntudat) fejlődését, aminek egyik területe a kommunikáció fejlődése.
Vannak kutatások, melyek az első 100 megjelenő lexémát vizsgálták vak és látó kisgyerekeknél. A kutatók azt tapasztalták, hogy hasonlóan a két csoportnál (vak, látó) a főnevek cselekvésekre vonatkozóak voltak; a vakok azonban több egyszerű nyelvi rutint használtak; a cselekvések kifejezései leginkább magukra utaltak; a szavak jelentését szűk körben mondták, túlterjesztések ritkán fordultak elő. Jellemző volt, hogy általános főneveket ritkábban, inkább konkrét főneveket és konkrét cselekvő igéket használtak és hiányoztak náluk a funkciószavak (kötőszók, névmások, határozószók).
A verbális rutinok (sztereotipikus beszéd) alkalmazkodási stratégiák számukra, amivel elkerülik az elszigetelődést.
A kutatások alapján a vak gyerekeknek több időre van szüksége a szavak jelentésének kiterjesztésére és arra is, hogy más emberek cselekvéseit megfogalmazzák. Ez nem az egocentrikusságból fakad, hanem az információ hiányából. Hosszabb időre van szükségük, hogy a szavakhoz jelentést rendeljenek.
A látás hiánya gátolja a mondattani fejlődést is. Az eredmények alapján a látássérült gyermekek a kétszavas kombinációkat később kezdik el használni, mit a látók, de ezek a hiányosságok 3 éves korra eltűnnek. A legfrissebb eredmények alapján a vak gyerekek hasonló nyelvtani fejlődést mutatnak, mint a látók, feltéve, hogy megfelelő mennyiségű nyelvi tapasztalatuk van.
A mondatszerű szerkezetek felé haladva a vak gyerekek más úton indulnak el: leginkább kérő stratégiák alakultak ki náluk, és sokkal nagyobb szükségük van az anyai beszédre ahhoz, hogy a nyelvtani rendszereiket felépítsék. A vak gyerekek inkább a múltról beszélnek, míg a látók a jelenről.
A látássérülés tehát okozhat megkésett nyelvi és beszédfejlődést, de az ő esetükben ez a jelenség inkább a sajátos nyelvi fejlődés része.
Ajánlott irodalom
Pál-Damjanovics Zsuzsanna-Szücsné Göblyös Erika. Logopédia a sötétben. Súlyosan látássérült (vak és aliglátó) gyermekekkel végzett logopédiai munka elméleti háttere és gyakorlat-orientált bemutatása.
Göllesz Viktor (1974). A veleszületetten vakok ajakartikulációjának sajátosságairól In: Gyógypedagógiai Szemle 1974. II
Pérez-Pereira, M. (2006). Language development in blind children. Encyclopedia of Language and Linguistics, 2nd ed.; Brown, K., Ed, 357-361.
Bigelow, A. (1987). Early words of blind children. Journal of child language, 14(1), 47-56.
Pajor, E., Beke, A. M., & Csépe, V. (2016). A 7 és 15 éves vak gyermekek emlékezeti, nyelvi és téri feldolgozás mutatói. Magyar Pszichológiai Szemle, 71(3), 471-495.