A gestalt nyelvfejlődés 2. szakasza.
Az enyhített echoláliák megjelenése.
A tanult nyelvi gestaltok rövidítése és felosztása; új kombinációk létrehozása.
Elegendő feldolgozással/tárolással/használattal töltött idő után a gestalt nyelvtanuló gyermek – megfelelő nyelvi háttérképességek megléte esetén – természetesen felfedezi, hogy a tanult nyelvi blokkok lerövidíthetők, hogy jobban tükrözzék (vagy még mindig tükrözzék) azt a lényeget, amelyet az eredeti gestalttal kapcsolatban érzett. A mérséklés, rövidítés természetes, és viszonylag könnyű, amikor a gyerekek még kicsik, és még nincs a memóriájukban a gestalt egészek komplett, nagy elemszámú enciklopédiája – jó vagy kiemelkedő kognitív képességek esetén.
5 éves kor után olyan sok gestalt lehet az emlékezetükben, hogy beépült a szkripteket már nagyon nehéz lehet lebontani. Ilyen gyermekek lehettek azok, akiket Hans Asperger bécsi orvos, az autizmus nagyrebecsült, kiváló kutatója és terapeutája „kis professzoraim”-nak nevezett (még a II. világháború előtt…).
A I. és II. fázisba nagyon könnyű beleragadni. Kiváló memória esetén rengeteg blokkot képesek a gyermekek tárolni és előhívni, szinte minden szituációra lehet egy vagy több bevett nyelvi fordulatuk, amely adekvát, odaillő és sokszor még frappáns is. Az ilyen gyermek és felnőtt úgy tűnhet, hogy koránál sokkal érettebb nyelvi formákat használ, ettől ténylegesen is „kis professzornak” látszik, akire a környezete rácsodálkozhat és sokszor nehezen kezel. Nem szívesen fejlődik tovább nyelvileg az egyéni stílus irányába, mert fél próbálkozással, kísérletezéssel járó kudarcoktól. A gestaltok használata biztonságot ad. De a nyelv, a szöveg egy idő után nem lesz számára több egyfajta nagy elemszámú idézetgyüjteménynél.
Ugyanez igaz lehet a súlyos nyelvi zavarral élő, jó kognitív képességű gyermekre is, aki bár nem él autizmussal, a mondalkotás, a nyelvtani szerkezetek kialakítása nehézséget okoz számára. Emiatt, bár analitikus nyelvfejlődéssel indul a beszéde, a későbbiek során a memóriáját felhasználva nyelvi fordulatokat tanul meg és használ, hogy elkerülje a hibázás a beszédalkotás során.
A nyelvi szkriptek mérséklésnek azonban számos jutalma van, ami motiválhatja gestalt nyelvtanuló gyermeket.
A „keverésével és párosításával” könnyebben, egyértelműbben kialakítható a kölcsönösség másokkal. Amint a kommunikációs szándék könnyebben felismerhető, árnyaltabbá válik, GLP-k nagyobb sikereket érnek el kommunikációs „ajánlataikkal”, és örömmel folytatják a 2. szakasz további lehetőségeinek feltárását.
A 2. szakasz természetes nyelvi jelenség, és akkor fejlődik a legjobban, amikor a gyermekeknek lehetőségük van játékra és beszélgetésre, amelyek során sokféle nyelvi kombinációt fedezhetnek fel és hozhatnak létre. A folyamat, a fejlődés még idősebb korban is természetes, de szükséges hozzá legalább egy olyan kommunikációs partner, aki ismeri a gestalt nyelvelsajátító ember történetét, mindennapjait és járatos a gestalt nyelvfejlődést segítő eljárásokban.
