beszédindulás

Gyakorlati szempontból a szenzoros integráció az idegrendszernek egy feldolgozási folyamata, melynek során a test által érzékelt ingereket, érzeteket felfogja, rendezi, feldolgozza és lehetővé teszi, hogy testünket az aktuális helyzetnek, szituációknak megfelelően tudjuk használni.

A test több csatornán és rendszeren képes információkat felvenni a környezetből. Ezek az alábbiak:

vizuális rendszer (látás),
hallórendszer (hallás),
tapintó rendszer (érintés),
ízlelő rendszer (ízérzés),
szagló rendszer (szaglás),
proprioceptív rendszer (test helyzetének meghatározása a térben az izmokból érkező jelzések alapján),
vesztibuláris rendszer (egyensúly és mozgás),
interoceptív rendszer (test belső állapotainak észlelése).

Szenzoros integrációs zavarnak nevezzük azt a tünetegyüttest, amikor a gyermek nem megfelelően képes feldolgozni, integrálni a környezetéből érkező ingereket, ezáltal megváltozik, rendhagyóvá válik a környezet változásaira adott reakciója. Egyes területeken vagy túlreagál az ingerekre (ingerkereső magatartást vesz fel), vagy éppen hárítani kezdi őket (ingerkerülő, hiposzenzitív viselkedést vesz fel). A jelenséget, mely mai napig a kutatások fókuszában áll, először Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus írta le az 1970-es években. A szenzoros integrációs zavar fennállása esetén az agy teljesítménygyengüléséről van szó az ingerek feldolgozása során.

Ahogyan Jean Ayres is magyarázta: a szenzoros integrációs zavar olyan, mint az emésztés. Attól, hogy emésztési zavaraink vannak, még nem sérül az emésztőszerv-rendszerünk, egyszerűen bizonyos ételeket nem tud feldolgozni a szervezet. A szenzoros integrációs zavar esetében az agy nem képes a bejövő ingereket helyesen feldolgozni. Helyesen feldolgozott szenzoros ingerek nélkül nehéz a tanulás, a gyermek nem tud megbirkózni a mindennapi feladatokkal és stresszhelyzetekkel.

minimális agyi funkciózavar (MBD),
rövidebb oxigénhiányos állapot,
császármetszés,
vákuumos szülés,
ingerszegénység (már akár a prenatális időszakban – sok fekvés),
kedvezőtlen ingerkínálat (inkubátor),
és az esetek nagy többségében lehet ismeretlen eredetű is a zavar.

A tapintó (taktilis) rendszer zavarai

Alulérzékenység

gyakran ütközik másoknak, vagy akár a környezet tárgyainak,
magas a fájdalomküszöbe,
gyakran tömi az ételt a szájába,
sokat nyalogatja a tárgyakat vagy a saját bőrét,
nem veszi észre, hogy megérintették,
nem tud könnyedén érinteni (ölelni, simogatni),
öltözködéskor nem veszi észre a megcsavarodott, gubancos ruhát,
hajlamos az önbántalmazásra: önmagát harapja, erős nyomással dörzsöli a testét, csapkodja a fejét a falba, kiságyba, padlóba, csipkedi magát stb.,
nem veszi észre ha folyik az orra, valami van az arcán vagy a kezén,
mindent megrág,
nem érzékeli a személyes teret,
figyelmetlenül összeütközik más gyerekekkel,
nehezen tartja a helyet a sorban; ütközik másokkal anélkül, hogy észrevenné,
kiesik a székből,
mindent megérint,
szűk ceruzafogást használ
erős ceruzanyomással ír,
ollóval vágáskor elszakítja a papírt,
akaratlanul durva testvérekkel, más gyermekekkel vagy háziállatokkal,
piszkolódással járó játékélményeket keres,
mindent megdörzsöl,
vágyik az érintésre.

Túlérzékenység

fokozott érzékenység a hőmérsékletekre (levegő, étel, víz vagy tárgy),
viszolyog attól, ha megérintik,
bizonyos kinézetű ételek fogyasztását megtagadja,
nem viseli el az arc-vagy a hajmosást,
nem viseli el a hajvágást,
nem viseli el, ha a körmét vágják,
csiklandozásra nagyon erősen reagál, visít, hárít,
kerüli a piszkolódással járó játékot (pl. homokozót) vagy a kezének beszennyeződését,
kerüli az ujjak festését, a szennyeződéseket, a homokot, a mezítelen lábakkal sétálást stb.
a bizonyos textíliákat előnyben részesít vagy hárít, ellenáll a cipő vagy zokni viselésének,
frusztrálják a ruhavarratok vagy bizonyos textilek,
hevesen reagál mások véletlenszerű könnyű érintésére,
kerüli a gyengéd érintéseket, például az öleléseket.

Az egyensúlyi (vesztibuláris) rendszer zavarai

A vesztibuláris (egyensúlyi) érzékelési rendszer a mozgás és az egyensúly érzékelésében segít, felhasználja a belső fülben lévő receptorokat, és lehetővé teszi a test számára, hogy tájékozódjon a térben. A vesztibuláris (egyensúlyi) rendszer szorosan kapcsolódik a szemmozgásokhoz és a mozgáskoordinációhoz.

Az egyensúlyi rendszer zavarára utal

A vesztibuláris rendszer működési zavaraira utalhatnak az alábbi – sokszor ellentmondásosnak tűnő- tünetek:

gyenge vizuális feldolgozás,
gyenge testtudat,
gyenge egyensúly,
nehézség a test két oldalának integrációjával,
hiányok észlelésének nehézsége,
gyenge vizuo-motoros képességek,
gyenge konstrukciós képességek,
a testhelyzetek nehézkes megkülönböztetése (pl. állás, ülés,guggolás,hajlás, kézemelés,lábemelés stb),
gyenge, bizonytalan egyensúly,
nehézségek a fejtartás irányának észlelésében (fel-le, oldalra, jobbra-balra, előre-hátra),
mozgásos műveletek gyenge kivitelezése.

Alulérzékenység esetén

állandóan mozgásban ideértve az ugrálást, forgást, ringást, mászást,
gyakran vágyik mozgásra, rövid ideig van nyugalomban,
forgató, ringató vagy forgó mozgásokra vágyik,
gyenge az egyensúlya az egyenetlen felületeken,
folyamatosan izgul, stresszes,
fokozottan figyel a forgó tárgyakra vagy a ventillátorokra,
leblokkol vagy elszalad közösségi vagy csoportos környezetben, vagy szabadban vagy nagy nyílt területen, például bevásárlóközpontokban,
nehéz fenntartani a folyamatos figyelmét,
impulzív, hirtelen mozgások jellemzik,
szeret fejjel lefelé lenni,
szereti a forgást,
ülve előre-hátra ringatózik,
rossz a testtartása,
gyenge a mozgáskoordinációja,
gyenge a motoros tervezése,
ahhoz, hogy figyelni tudjon, mozgásra van szüksége,
gyakran elesik,
általános ügyetlenség jellemzi,
gyenge az egyensúlya
gyenge a figyelme.

Túlérzékenység esetén

A vesztibuláris rendszer túlérzékenységére utal:

ingatag a járása,
hamar elszédül,
ellenáll az olyan mozgási tevékenységeknek, mint a hinta, csúszda, lift vagy mozgólépcső,
fél az instabil felületektől,
képtelen elviselni a toló mozgásokat,
képtelen elviselni az oldalirányú mozgásokat,
mozgó járművekben könnyen beteg lesz (szédül, hányingere lesz),
kerüli a hintákat és a csúszdákat,
„ragaszkodónak” tűnik,
nem hajlandó elmozdulni a földről (azaz ugró vagy ugráló tevékenységeket kerüli),
félelme van az egyensúlyt igénylő tevékenységektől,
félelme van a lejtőkön
félelme van a liftben vagy a mozgólépcsőn,
nem szereti a forgó mozdulatokat,
kerüli az üldözős játékokat (fogócska, kidobó),
fél a magasságtól,
pörgő tárgyak nézésekor hányingere lesz,
rossz a testtartása,
könnyen kifárad,
gyenge a mozgáskoordinációja,
alacsony az izomtónusa,
gyenge a motoros tervezése,
általános ügyetlenség jellemzi
gyenge a figyelme.

A látó (vizuális) rendszer zavarai

Alulérzékenység esetén:

vonzódik a forgó tárgyakhoz,
nehézségei vannak a vizuális érzékeléssel,
nehézségei vannak szem-kéz koordinációval (pl. rajzolás, csippentés, konstrukciós játékok),
a kezét a szemhéjai elé rakja vagy szorítja, hogy villogó fényeket láthasson,
összeszorítja vagy összenyomja a szemhéjait,
összecsapja a kezét vagy a tárgyakat a szeme előtt.

Túlérzékenység esetén:

féleleme van az erős fényektől,
nem képes elviselni bizonyos megvilágításokat, például a fénycsöveket,
a fényviszonyok hirtelen megváltozása nagyon zavarja, vagy leblokkol, vagy stresszes lesz,
az erős vagy villogó fények frusztrálják,
a színes fények „bántják” a szemét,
erős fényben fejfájásra panaszkodik,
szorong a fényforrások közelében,
fényérzékeny,
érzékeny bizonyos színekre,
zavarják a rendetlen, kaotikus terek,
kerüli a szemkontaktust.

A halló (auditív) rendszer zavarai

A hallórendszer érzékelő sejtjei a belső fülben helyezkednek el, és felelősek a hanghullámoktól származó rezgések fogadásáért és a központi idegrendszerbe való továbbításáért (továbbítja a hangfrekvenciát, valamint a hang időtartamát és intenzitását, irányát). Ez a rendszer felelős a zajok és zörejek minőségi elkülönítéséért, az emberi beszéd meghallásáért, a beszéd hangjainak megtanulásáért.

Alulérzékenység esetén:

úgy tűnik, mintha a gyermek nem ismerné fel az egyes jellegzetes hangokat (autó, csengő),
füléhez tartja a rádió hangszóróit,
nem reagál az éles, hirtelen hangokra (pl. riasztó, csengő),
különös hangokat ad ki váratlan időpontokban vagy gyakran,
mások hangjait utánozza,
magával beszél,
nehezen ismeri fel a gyakori hangokat (pl. anya hangja, apa hangja), különösen zajos környezetben,
magában dúdol, csak azért, hogy hallja a dúdolás hangját.

Túlérzékenység esetén:

könnyen megijed a váratlan hangoktól,
nem szereti a zajos helyeket (játszótér, óvoda, pályaudvar, bolt),
túlságosan érzékeny a rádiók hangszóróira,
fél a hangszóróktól,
elhallgattat másokat, vagy másokat kér, hogy hagyják abba a beszélgetést,
fülén tartja a kezét,
érzékeny bizonyos hangokra, például a fűnyírókra vagy a hűtőszekrény zümmögésére,
a hangok és a háttérzaj könnyen elvonja a figyelmét,
magában dúdol, zümmög a háttérzaj elhallgattatásához.

A proprioceptív rendszer zavarai

A proprioceptív rendszer segítségével ismeri fel a test saját térbeli helyzetét; az ízületekből, az inakból és izmokból érkező belső érzeteket felhasználva egy belső visszacsatolási rendszer segítségével térbeli válaszokat hoz létre. A test több visszajelzést kap az aktív izmoktól, mint a passzívaktól. Ez az érzékszervi rendszer lehetővé teszi a test számára, hogy automatikusan reagáljon az erő és a nyomás változásaira adott testmozgások és tárgyak manipulációja esetén.

A propriocepctív rendszerhez kapcsolódik a motoros tervezés, mely által a gyermekek képesek megtervezni és végrehajtani a mozgásos feladatokat. Lehetővé teszi számukra, hogy felhasználják az érzékszervi jeleket és összehangolják az alapinformációkat a megfelelő mozgáshoz, például a beszédhez.

Alulérzékenység esetén

erős a ceruzanyomása színezéskor,
nem tud aludni, ha nem ölelik át vagy nem ringatják,
embereknek vagy tárgyaknak ütközik,
agresszívnek tűnik,
csikorgatja a fogait,
lábujjakon jár,
rágcsálja a ceruzákat, ruhákat, ujjait, játékait stb,
előnyben részesíti a ropogós vagy rágós ételeket,
színezés közben töri a ceruzát vagy zsírkrétát,
csíp, harap, rúg vagy fejbe ver másokat,
nehézségei vannak finommozgásokkal,
gyakran nem tudja, hol van,
topogva jár,
gyakori elesik,
általános ügyetlenség jellemzi,
gyenge egyensúlya,
folyamatosan mozog és ficánkol,
gyenge a figyelme.

Túlérzékenység esetén

a ceruzanyomása gyenge színezés közben,
a lágy vagy pürés ételeket kedveli,
letargikusnak tűnik,
gyakran ütközik embereknek vagy tárgyaknak,
rossz a testtartása, összezuhanva ül a széken,
képtelen egyenesen ülni asztali munka közben,
munka közben lehajtott fejjel pihen,
gyakran nem tudja, hol van,
gyakran elesik,
általános ügyetlenség jellemzi,
gyenge az egyensúlya,
gyenge a testtudata,
gyenge a figyelme.

A kétoldali mozgáskoordináció (bilaterális integráció) zavarai

Azt a képességet jelenti, amelynek segítségével a test mindkét oldalát és annak végtagjait egyszerre, kontrolláltan és szervezetten használjuk, hangoljuk össze.

A kétoldalú koordináció magában foglalja mindkét oldal használatát ugyanarra a cselekvésre (pl. nagy labda dobása), a váltakozó mozgásokat (kúszás, mászás, járás) és / vagy mindkét oldalon különböző, aszimmetrikus mozgásokat (pl. ollóval vágás). A bilaterális integráció az élet első hónapjaiban kezd kialakulni, akkor, amikor a gyermek mindkét kezét testének közepére viszi, hogy felfedezze az ujjait; később elkezdi használni az egyik kezét egy tárgy megtartásához, míg a másik keze a tárgyat mozgatja vagy használja.

A kétoldalú koordináció szimmetrikus, reciprok és aszimmetrikus mozgásokra bontható:

szimmetrikus mozdulatok

Mindkét kéz és / vagy láb ugyanazt a mozgást végzi. Ilyen például a taps, a játékok széthúzása és az ugrás. A test mindkét oldala együtt dolgozik ugyanazon mozgás végrehajtásán.

reciprok mozgások

A test ritmikus mozgással, de külön, koordináltan használja a test mindkét oldalát. Ez magában foglalja a kúszást, a sétát, a biciklizést és az úszást.

asszimmetrikus mozgások

Nagyon hasonlítanak a reciprok mozgásokhoz, vagyis a test mindkét oldala együtt dolgozik, de mindkét oldal külön feladatokat lát el, az egyik oldal vezet, a másik oldal pedig támogat/segít. Ilyen mozgások például a papírvágás, a varrás, a hangszeren való játék és a cipő megkötése.

nem vagy keveset kúszott, mászott csecsemőként,
nehezen tájékozódik a saját testén,
gyengék a motoros koordinációs képességei, gyakran megbotlik és elakad, vagy ügyetlen a sport és az aktív játékok terén. Úgy tűnhet, hogy „két bal lába" van,
gyengék a finommotorikai képességei és nehézségei vannak olyan eszközök használatában, mint az evőeszközök, a ceruzák vagy a fésű,
nehezen tudja használni az egyik lábát a másik segítésében olyan feladatok során, mint például a labda rúgása, a papír stabil rögzítése írás vagy vágás közben,
problémája van mindkét kéz zökkenőmentes, váltakozó használatával, például amikor ritmikus hangszereket ütnek össze a zenei ütem megtartása céljából (mérő vagy egyéb ütem),
négy éves korig nem alakul ki megalapozott kézpreferenciája. Bármelyik kezét használhatja írásra és rajzolásra, vagy a kanalat, ollót, ceruzát egyik kezéből a másikra válthatja,
kerüli a testközépvonal átlépését. A vízszintes vonal festése közben egyik kézből a másikba adhatja az ecsetet, vagy gondot okozhat, a kezével megérinteni az ellentétes vállát,
nehezen viseli a szervezettséget és a strukturált tevékenységeket.

Amennyiben test két oldalának integrációja túllép a szenzoros integrációs nehézség tünetein, fejlődési koordinációs rendellenesség (Developmental Coordination Disorder – DCD) alakulhat ki. Ennek eredményeként mozgáskoordinációs nehézségek zavarják a gyermeket a mindennapi feladatok ellátásában, hatással vannak a nyelv fejlődésére, a tanulmányi eredményekre is.

A DCD-vel élő gyermekek különféle területeken tapasztalhatnak nehézségeket, míg mások csak bizonyos területeken. Amennyiben minden egészségügyi, orvosi okot kizártak a háttérből, az alábbi tünetek utalhatnak fejlődési koordinációs nehézségre:

ügyetlenek vagy furcsák a mozdulatai a kortársakhoz képest (pl. lassan és nehézkesen fut, vagy ügyetlenül tartja az ollót).
Gyenge testtudata: problémába ütközik a távolság meghatározása önmaguk és a környezet tárgyai között, ennek következtében tárgyakba ütközik vagy feldönti őket; behatol mások személyes terébe anélkül, hogy ezt felismerné.
Nagymozgásainak fejlődésében nehézség vagy késés mutatkozik (pl. futás, ugrás, ugrálás, gömbfogás, mászás);
finommozgásai szintén ügyetlenek vagy kialakulásuk késik (pl. kézírás, gombolás, cipzár használata, gyöngyfűzés, cipőfűző kötése).
Eltérés mutatkozhat a motoros képességek és más területek képességeinek fejlettsége között. Például az értelmi és nyelvi készségek meglehetősen erősek lehetnek, miközben a motoros készségek kialakulása késik vagy fejletlen.
Mozgástervezési nehézségei lehetnek, például a fizikai mozgások sorrendben történő megtervezése és kivitelezése során (beszéd), vagy nehézségei vannak a soron következő mozgásra emlékezés során (pl. tánc, beszéd).
Új mozgáskészségek elsajátításának nehézségei jelentkezhetnek: annak ellenére, hogy egy környezetben (pl. iskolában) megtanult egy mozgást (pl. írás), annak kivitelezése más környezetben (pl. otthon) nehézséget okozhat. Emiatt a gyermeket újra meg kell tanítani a feladatra minden környezetben.
Nehézségei vannak olyan tevékenységekkel, amelyek állandó asszimmetrikus koordinációt igényelnek a két testfél között (pl. tollaslabda, tenisz).
Nehézségei vannak olyan tevékenységekkel, amelyek a test mindkét oldalának összehangolt használatát igénylik (pl. ollóval vágás, futás);
csökkent egyensúlyi és testtartás-szabályozási képességei vannak (például bizonytalan a lépcső használata közben vagy öltözködés közben);
életkorához képest csökkent erőnlét és állóképesség jellemzi, hamar kifárad;
minden mozgására a lassúság jellemző.
Kézírása nehézkes, rendezetlen, nem szeret írni.
Nehézségei vannak az iskolapad, az iskolatáska, a házi feladatok vagy akár az oldalon lévő hely megszervezésében.
Hiányozhat az érdeklődés / motiváció a fizikai aktivitás iránt.
Kerülheti a kortársakkal való társasági életet, vagy nem vesz részt a mozgásos játékokban (pl. a játszótéren) a kudarctól való félelem miatt;
könnyen válik csalódottá bármilyen mozgáskoordinációs feladat elvégzése során.
Könnyen elterelhető a figyelme;
csökkent önértékelés jellemzi.
Hajlamos arra, hogy fiatalabb gyerekeket keressen játékra, mivel képességeik hasonló szintűek, és magabiztosabbnak érzik magukat a velük való játékban.
Panaszkodhat, hogy „ez túl nehéz” vagy „nem tudom megcsinálni”, ha motoros tevékenységekre akarják megtanítani.
Ellenállhat a mozgáskoordinációs feladatok végrehajtásának (pl.új betűk írásának tanulása, új mozgásformák – roller, biciklizés úszás, labdajátékok - elsajátítása, mivel ezek új helyzeteket / feladatokat jelentenek, amelyek újratervezést és új mozgások tanulását igénylik.